(ÉS HA IGEN, AKKOR MI VAN?)

Az évforduló táján felröppent a hír, miszerint néhány nagy nemzetközi bank kivonul Magyarországról – vagyis itteni leányvállalatától megválik, Szívem szerint azt mondanám, hogy hiszem, ha látom. És szívesen látnám.

Ők ezt a bejelentést megfélemlítésnek, fenyegetésnek szánták, hogy nélkülük itt összeomlik a pénzpiac, összedől a világ, még az is lehet, hogy nélkülük véget ér a történelem. Azonban ez a bejelentés nem fenyegetés, hanem beismerés. Annak beismerése, hogy csökkent a pénzszivattyú kapacitása, már nem tudnak annyi pénzt kiszívni az országból, mint oly sok éven keresztül. És ezért megsértődtek.

Ez az eset tipikus példája annak, hogy hazánk egyes kormányai hogyan szolgáltatták ki országunkat a nyugati bankoknak (is), hogyan tették lehetővé, hogy azok – a privatizált közszolgáltató és egyéb cégekkel együtt – hogyan gazdagodtak a mi elszegényedésünk és eladósodásunk árán.

Ha elmennek, hát elmennek. Az ő megjelenésük előtt is volt Magyarország, és az ő távozásuk után is lesz. Sőt! A „mindenki hozzon magával még egy embert” mintájára mozgalmat is lehetne indítani a „mindenki vigyen magával még egy bankot” jelszóval. Esetleg az utolsó pénzszivattyút a távozáskor ünnepélyesen lehetne búcsúztatni, mint egykor az utolsó ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonát.

De nem ők az igazi bűnösök. Ők csak éltek azzal a lehetőséggel, amelyet itteni janicsár kiszolgálóik biztosítottak számukra. Ezek a janicsárok az igazi bűnösök. A kormány elszámoltatást ígért. Ebből eddig nem sokat láttunk, de ha egyszer mégis nekifognak, ki ne felejtsék őket!

Budapest, 2014. január 4.

Dr. Fenyvessy Zoltán

a MIÉP elnöke