Amikor kinyitottam a tévét, hogy megnézzem a Strassbourgi közvetítést, Göncz Kingával találtam szemben magam, aki egy furcsa fehér ruhában olvasott fel egy papírlapról. A szöveg a szocialista frakció később szakmányban megismételt hazugságait tartalmazta. A különbség mindössze az volt, hogy ezt Göncz Árpád – nyolc évig Magyarország köztársasági elnökének – lánya, korábban külügyminiszter mondta el, akitől elvárható volna a pártszempontokon való felülemelkedés, amikor a haza élet-halál kérdéseiről van szó. Arról aztán nem is beszélve, hogy Göncz Árpád maga sohasem volt MSZP-s és Kinga sem. Göncz az SZDSZ ügyvivőjeként lett elnök, Kingája pedig az elnöki exkluzivitást élvezte hol Bécsben, hol másutt. Az MSZP csak a nagy szövetséges volt számukra, amelynek az apa közvetíti a legfontosabb izraeli és New York-i parancsokat, Kinga pedig a dolog természeténél fogva a legtöbbjébe bele van avatva. Göncz Kingának tehát semmi keresnivalója nincs most a szocialisták frakciójában. Még akkor sincs, ha Kinga egy ideig az MSZP, a Gyurcsány-kormány külügyminisztere volt, mert ezt a posztot is mint SZDSZ-es, mint apuka lánya kapta Gyurcsánytól, akinek fő törekvései közé tartozott valamilyen SZDSZ keverékké liberalizálni és elfoglalni az MSZP-t.

A Göncz család eredetileg SZDSZ-es volt. Göncz egy háttéralku, majd egy felemás népszavazás, utána pedig egy nagy buli jóvoltából kapta a legfelsőbb hadúr címével is járó elnöki posztot, amellyel aztán a taxisblokád idején vissza is élt, megakadályozván Für Lajos hadügyminiszter – a rend helyreállítására kivezényelt – tankjainak közbelépését, majd amnesztiát adott a közrend törvénytelen megzavaróinak. Göncz Árpád működése nyolc éve alatt mindig az SZDSZ és a mögötte álló háttérhatalom érdekeit szolgálta, miközben az SZDSZ és az MSZP sajtója a nemzet nagy elfogulatlan erkölcsi tekintélyének tolta fel. A rendszerváltás első percétől kezdve ez volt az egyik legnagyobb rendszerváltási hazugság, amelyet csak azért nem leplezett le rajtunk kívül senki, mert akik létrehozták, tiltották. Göncz gazdasági és pénzügyi kérdésekbe látszólag nem szólt bele, noha senki nem tudja, hogy milyen konkrét utasításokat hozott haza New Yorkból. Kinek, hova, mennyit miért?

Göncz futamideje első másfél évében hétszer járt New Yorkban és Washingtonban, ahol a most Schiffer Andrást félretevő Lauderek, a ZsVK vezetői látták vendégül és mutatták be drámáit. Ezek beszédes tények, kifejezik egy ember és egy család egyirányú kötődéseit. (Schiffer látva a Velencei-tó népének heves ellenállását, jó választási szavazatgyűjtési lehetőséget látott a nép mellé állásban és nagy buzgalmában feljelentette a Laudereket. Esetleges előretörésük egyik állomásaként kirúgatják.)

Göncz Kinga tehát mint a szocialisták szószólója, merő hazugság. Éppen fordítva: neki mint idegen szemmel is látó külügyminiszternek, aki ebben a pozícióban jutalomjátékként mindenbe be volt avatva, és a moszkvai ingatlanügyletben még igénybe is vették és csak nehezen lett kimosható, jó alkalom kínálkozott egy feltáró jellegű őszinte vallomástételre. Én mint hazám, dolgozó népem, sokszorosan megajándékozott leánya, látván a hazámra zúduló támadásokat, kérem szocialista társaimat, hogy jól gondolják meg és tegyék a tények mérlegére minden szavukat. Csak ennyi kellett volna és Göncz Kinga felmagasodik. Ehelyett ő a lealacsonyodást választotta. Hiába, nagy volt a Lauder zsoldjába szegődött apa hívása. S most itt áll előttünk egy lelkileg összetörpült szocialista szószóló, akinek már minden mindegy. Mondja, de maga sem hiszi, vállalja, de nem tudja miért.

Végeredményben az egyik legszomorúbb sorstragédiák egyike ez, amelyben azonban már nincs semmi fenség, csak szánalmas nyomorúság.

Forrás: Magyar Fórum