A Magyar Nemzeti Banknak és a Bankaustria Ag-nek ismereteink szerint van egy tanulmánya, amely a devizaalapú hitelekkel- többek között azok forrásaival- foglalkozik.

A tanulmány szerint a bankok tényleges nem vásároltak külföldi devizát-CHF-et EURO-t, JPY-t-, hanem csak, un. swap ügyletet bonyolítottak le, amely egy tényleges vásárlás nélküli, csupán egy számlapénz banki művelet, amely költségekbe nem került vagy csak minimálisba. Azaz a banknak árfolyamterhe nem keletkezett.

A tanulmány szerint ez tömeges „beszerzést” jelentett, amelyből az is következik, hogy még azt sem lehet megállapítani, hogy az egyes szerződések forrásaként mennyi külföldi devizát vett igénybe.

A fentiek ismeretében érthető, hogy a bankok miért vállalták azt a gazdaságilag indokolatlan és ésszerűtlen közbenső banki műveletet, hogy külföldi devizát nem utalták át az adós számlájára – bajlódjanak ők az átváltással és az árfolyammal-,, hanem azt ők a kiutalás előtt forintra „váltották”.

Egyértelmű, hogy ténylegesen nem rendelkeztek külföldi devizával, mert akkor az ésszerűség azt kívánta volna, hogy a külföldi devizát utalják át egyenesen az adós bankszámlájára.

A fentiekből az alábbi következtetések vonhatók le:

Az adósok nem kaptak külföldi devizát, csak forintot, így a szerződés forinthitel.

A forinthitelt nyilván lehet tartani külföldi devizában, de az nem az, amit a bankok az árfolyammal művelnek.

A külföldi devizában való elszámolás-nyilvántartás azt jelenti, hogy a forintkölcsöntőke összegét fejezik ki a napi árfolyamon külföldi devizában, amelyből viszont az következik, hogy az árfolyamváltozás nem befolyásolhatja sem a tőke, sem a havi törlesztőrészlet összegét, mert az a forint kölcsöntőke mindenkori egyenértéket fejez ki a külföldi devizához viszonyított napi árfolyamon.

A bankok a fentiekkel szemben törvénysértően úgy tartják a kölcsönt nyilván, mintha ténylegesen külföldi devizát adtak volna kölcsön és azt tartják nyilván a forint mindenkori árfolyamán, amely természetesen a mindenki által ismert abszurd következményekhez vezetett.

Mivel külföldi deviza-CHF, EURO, JPY -, nem lett az adósoknak kölcsönadva, a bankok belső magánügye, hogy a forintkölcsönhöz a forrást, honnan, milyen feltételek mellett szerezte be, azaz annak egyébként megkérdőjelezett költsége a saját kockázatába tartozik, így nem hárítható át.
.
Hihetetlen, hogy ezeket az egyszerű és józan paraszti ésszel is érthető abszurdumokat a döntésre jogosított szervek nem látják, és hagyják a fél országot nyomorba süllyedni.

Ezért 2014 évben saját sorainkból – politika független banki adósok és sorstársaik-, kell olyan képviselőket választani, akik ezeket a dolgokat törvénymódosítással fél perc alatt rendbe teszik.

Úgy gondoljuk, hogy a Magyar Nemzeti Banknak nyilvánosságra kellene hoznia az általa ismert háttér információkat a devizaalapú hitelek tényleges vagy vélt forrásai tekintetében. Ezzel kapcsolatban a mai napon ilyen irányú kéréssel fordultunk az MNB-hez.

Bp. 2013.01.09.

Agárdi János, Czirmes György

Polgári jogi aktivisták

Forrás: Szabad Riport