Soha nem mondtam, hogy a cigányok állatok. Soha nem írtam, hogy a cigányok állatok. Minden más: Hazugság. Soha nem mondtam, hogy be kell ásni a zsidókat nyakig a földbe az orgoványi erdőben. Nem is írtam ilyet. Minden más: Hazugság. Soha nem mondtam, hogy a zsidók beleturháznak az „ország medencéjébe”. Nem is írtam ilyet. Minden más: Hazugság.
Beszéltem és írtam gyilkosokról. Beszéltem és írtam azokról, akik felmondták a társadalmi együttélés elemi szabályait. Beszéltem és írtam azokról, akik minden alkalmat megragadnak, hogy ártsanak az országnak – s hogy ez ügyben semmi sem változott 1919 óta. Beszéltem és írtam azokról, akik hibáikat és bűneiket vélt vagy valós zsidóságukkal mentegetik, takargatják, magyarázzák.

Beszéltem és írtam olyan dolgokról, amelyek együtt élnek ezzel a szerencsétlen, nyomorult és mégis csodálatos néppel. Amelyekkel együtt él ez a szerencsétlen, nyomorult és mégis csodálatos nép. S amelyekről nem beszélhet immáron jeges és iszonytató évtizedek óta. Ezek az évtizedek most állnak össze éppen egy évszázaddá. Az elmúlt egy évszázad hallgatása, kibeszéletlen és kibeszélhetetlen rettenete összetörte ezt a népet. Elhatalmasodott rajta a némaság, a frusztráció, a mindennapi tapasztalat és az elvárt, az „illendő” szavak és magyarázatok közötti ordító és elviselhetetlen szakadék.

Az ilyen kibeszéletlen és kibeszélhetetlen fájdalmakból lesz a rák. Ami végül elpusztítja az egyént. Nem tudom, egy társadalom, egy egész nép lehet-e rákos. Ha igen, mi közel állunk hozzá. Minden más: Hazugság.

Franciaországban a rendőrök elmondják a Célpont stábjának, hogy bizonyos kerületekbe már nem megy be a rendőrség. Bizonyos helyekről kivonult az állam. Ha mégis megjelennek ott valamiért, állig felfegyverkezve teszik, és még így is rájuk támadnak.

Franciaországban egy Párizshoz közeli kisváros polgármestere elmondja a Célpont stábjának, hogy a francia hadsereghez fordult segítségért, kérve, ha az egész világon képes és hajlandó „rendet teremteni”, legyen szíves, és teremtsen rendet az ő városában is.

A rendőrség a Franciaországot elözönlő bevándorlók miatt nem megy már be bizonyos helyekre. A polgármester a Franciaországot elözönlő bevándorlók miatt kéri a hadsereg segítségét.

Egy fiatal francia újságíró mutatja új könyvét a Célpont stábjának, amelyben leírja mindazt az iszonyatot, amit a bevándorlók hoztak hazájára. Beszél a kontrollálhatatlan bűnözésről, a társadalom széthullásáról, az „őslakosok” néma és lassan kitörő szenvedéséről. És hozzáteszi: „Tudja, nálunk aki ilyesmiről beszél, mindjárt megkapja, hogy fasiszta és rasszista.”

Tudnék erről mesélni, francia barátom…

Most, a szemünk előtt omlik össze a ’68-as generáció egész életműve. A szemünk előtt omlik össze a globális piacgazdaság, a multikulturalizmus, a liberális demokrácia elviselhetetlen „szabadsága”. Minden más: Hazugság.

Vége van a világotoknak.

A fehér, keresztény „faj” pedig úgy tűnt, önként és némán vonul önnön vesztőhelyére, s szomorú keresztútját a „politikailag korrekt” zsurnalizmus, a ’68-as múmiák leírhatatlan ostobasága és felszínessége s a politikai establishment égbekiáltó cinizmusa fogja szegélyezni.

De talán mégsem így lesz.

De még mindig nem értitek, hogy minden hazugságotok, minden felesleges és öncélú „harcotok” a „velünk élő fasizmus” ellen s a valóságot elhazudó aljasságotok a pokolba vezet.

És még annyi mentségetek sincs, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Ugyanis ti mindent csak azért tesztek, hogy önigazolást keressetek. Önigazolás az egész létezésetek. Mert érzitek a feleslegességeteket, érzitek a „mondhatatlan űrt”.

Falkában vetitek magatokat a kiszemelt áldozatotokra, mint nyáladzó, undorító hiénafalka. És nem eresztitek. Nektek csak a halál a megfelelő büntetés. A halálban hisztek, a társadalmi nyilvánosság előtt végbemenő kivégzésben, amelynek során áldozatotok végképp magára marad, tönkremegy, barátai megtagadják, munkáját elveszíti, vége lesz.

Ez a célotok. Közben a külvárosokban és a falvakban gyűlik a bűn, a kín, gennyednek a sebek, a többségi társadalom segítségért üvölt; amíg ezt olvassátok, magyar öregasszonyokat és öregembereket gyaláznak meg éppen, vagy tán meg is ölik őket. Míg ezt olvassátok, a Nyugat külvárosaiban bevándorlók milliói rúgják fel a törvényt, és elmebetegek hiénafalkái mentegetik őket.

Míg ezt olvassátok, Európa ismét közelebb került önnön végzetéhez. Ti, és csakis ti vagytok ezért a felelősek. Bűnötök mérhetetlen, és az lesz büntetésetek is.

Még nem is sejtitek, micsoda szörnyeteget élesztgettek. Sőt már fel is ébresztettétek. Azt pedig végképp nem sejtitek, hogy értetek majd csak mi fogunk szót ejteni. Mi, kijelölt áldozataitok. Mi vagyunk az egyetlenek, akikhez majd fordulhattok segítségért. Csak mi fogunk elbújtatni titeket. Ugyanis mi önsorsrontóan jók vagyunk.

És ezt vegyétek nagyon komolyan, ti, nyomorultak.

Forrás: erdély.ma