 (ÉS HA IGEN, AKKOR
MI VAN?)
Az
évforduló táján felröppent a hír, miszerint néhány nagy
nemzetközi bank kivonul Magyarországról – vagyis itteni
leányvállalatától megválik, Szívem szerint azt mondanám, hogy
hiszem, ha látom. És szívesen látnám.
Ők
ezt a bejelentést megfélemlítésnek, fenyegetésnek szánták,
hogy nélkülük itt összeomlik a pénzpiac, összedől a világ,
még az is lehet, hogy nélkülük véget ér a történelem. Azonban
ez a bejelentés nem fenyegetés, hanem beismerés. Annak beismerése,
hogy csökkent a pénzszivattyú kapacitása, már nem tudnak annyi
pénzt kiszívni az országból, mint oly sok éven keresztül. És
ezért megsértődtek.
Ez az
eset tipikus példája annak, hogy hazánk egyes kormányai hogyan
szolgáltatták ki országunkat a nyugati bankoknak (is), hogyan
tették lehetővé, hogy azok – a privatizált közszolgáltató és
egyéb cégekkel együtt – hogyan gazdagodtak a mi elszegényedésünk
és eladósodásunk árán.
Ha
elmennek, hát elmennek. Az ő megjelenésük előtt is volt
Magyarország, és az ő távozásuk után is lesz. Sőt! A „mindenki
hozzon magával még egy embert” mintájára mozgalmat is lehetne
indítani a „mindenki vigyen magával még egy bankot” jelszóval.
Esetleg az utolsó pénzszivattyút a távozáskor ünnepélyesen
lehetne búcsúztatni, mint egykor az utolsó ideiglenesen hazánkban
tartózkodó szovjet katonát.
De nem
ők az igazi bűnösök. Ők csak éltek azzal a lehetőséggel,
amelyet itteni janicsár kiszolgálóik biztosítottak számukra.
Ezek a janicsárok az igazi bűnösök. A kormány elszámoltatást
ígért. Ebből eddig nem sokat láttunk, de ha egyszer mégis
nekifognak, ki ne felejtsék őket!
Budapest, 2014. január
4.
Dr. Fenyvessy Zoltán
a MIÉP elnöke
| 
