Alig pár nappal az után, hogy a radikális atlantista ellenzék néhány tucatnyi aktivistája párszáz megvezetett emberrel utcára vonult a paksi atomerőmű bővítése ellen, máris publikálták az új felmérésük eredményeit, miszerint a magyarok elsöprő többsége ellenzi az atomerőmű bővítését. "A magyar lakosság 34 százaléka támogatja, 56 százalék viszont ellenzi, hogy orosz hitelből és orosz kivitelezésben új atomerőmű épüljön Pakson" - ez derült ki a Medián hétfőn közzétett felmérésből. A Gyurcsány féle Demokratikus Koalíció és a Gyurcsány alól önállósuló ex-MSZP-s pártkatonák mind az olcsóbb áram ellen szólaltak fel. Hogy ezt leplezzék, nem csak megrendelt eredményekkel elvégzett felmérés, hanem látszólag komoly tanulmányok is születtek arra vonatkozóan, hogy az atomerőmű bővítésével valójában drágább lenne az áram, sőt, maga az atomerőmű építése is drága.

Láthatóan arra operálnak, hogy a költségvetési összegekhez nem szokott, alacsony bérből élő magyar ember mindent természetszerűleg drágának tart, ami nagyobb állami beruházás. Erre az alapvetően cinikus gondolatra alapozzák a kormány által megkötött egyezmény kritikáját. Emiatt fel kell tennünk a kérdést: valóban drága-e az atomerőmű bővítése a magyar állam számára, és valóban drágább lesz-e az áram emiatt? A paksi erőmű bővítésére az orosz állam 10 milliárd eurós hitelt biztosít, ebből az összegből épül meg az erőmű két új reaktora. Az első blokk 2024-ben, a második 2025-ben kezd majd üzemelni, vagyis a beruházás összköltségeit még az egyszerű logika alapján sem egy összegben kell nézni, hanem 10 költségvetési évre leosztva. Ezzel a korábbi IMF hitellel azonos nagyságú hitelt vett fel a magyar állam, vagyis joggal mondhatjuk, hogy eladósodtunk. Mit kapunk ezért cserébe?

Először is két új atomerőmű blokkot, amivel a jelenleg az ország áramszükségletének 40%-át fedező paksi atomerőmű kapacitása duplájára nő, vagyis csökken az energiafüggőségünk. Emellett a Roszatom kikötötte, hogy a beszállítók harmada magyar vállalkozás kell legyen, vagyis a bővítéssel 10 ezer új munkahely jön létre. Ha a közmunkaprogramot nem számítjuk, ez az utóbbi évek legnagyobb állami munkahelyteremtése. Láthatóan ehhez is orosz segítség kellett.

Az AES-2006 típusú atomerőművek általános távlati terve (nem Paks).

A két új reaktor, és a 10 ezer munkahely mellett a magyar beszállítók 900 milliárd forintnyi megrendelést kapnak. Ezt levonva a teljes, 3000 milliárdos összegből, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Moszkvától kapott hitel közel fele munkahelyteremtésre és a magyar vállalkozások támogatására lett költve. Mivel erre a kormánynak egyébként is költenie kellett volna, logikusan végiggondolva máris csak 1500 milliárd a kérdéses összeg - ennyibe kerül nekünk a két reaktor. Mindezt tíz költségvetési évre leosztva arra jutunk, hogy évente 150 milliárd forintért kapunk két új reaktort, felére csökkentjük az ország függőségét a villamos energia terén (viszonyításként: az éves költségvetés 9000-11000 milliárd között mozog). Tíz év múlva pedig Paks miatt akár felére is lehetne csökkenteni az áram árát, ez csak politikai akarat kérdése lesz. Vagyis az atomerőmű bővítésére kötött megállapodás egyértelműen megéri.

Ezzel szemben az IMF hitelből milyen kézzelfogható eredményeink lettek? Semmilyen. Semmilyen értékteremtő tevékenység, fizikailag is látható dolog nem származott belőle. Az IMF hitel eredményeként csökkentek a bérek, vállalkozások tízezrei mentek csődbe az IMF által elvárt megszorítások miatt, a felvett összeg pedig láthatatlan pénzügyi manőverekre lett elköltve, mondván, hogy megmenteni az országot a válságtól, vagyis semmi kézzelfogható pozitív eredménye nem volt.

Ezek után előjönnek az ilyen Gyurcsány félék, és azt mondják, hogy a paksi bővítés nem éri meg? Még közvéleménykutatást is csinálnak, miszerint a magyarok kétharmada nem támogatja? Ennyire módszeresen hülyének nézik az embereket? És mindezt fapofával?

Fenyvesi Áron