A brutálisan alacsony
finanszírozás és a humánerőforrás-problémák okozzák a
legnagyobb bajokat az egészségügyben - fejtette ki lapunknak dr.
Tóth Gábor sebész főorvos, a MIÉP II. kerületi országgyűlési
képviselőjelöltje. (kerületi elnöke - a szerk.)
A gazdasági válság
és a kormány tehetetlensége nem kíméli a magyar társadalmat. Az
egészségügynek milyen károkat kell elszenvednie?
Fejetlenség és
kapkodó, érthetetlen intézkedések halmaza jellemzi a mai
egészségügyi vezetőséget. Ez a beteg és az orvos számára
egyaránt megterhelő, idegesítő, embert próbáló állapotokat
eredményez. A rendszert sikerült teljesen alkalmatlanná tenniük a
feladatok ellátására. Betegség esetén a betegnek azzal kell
szembesülnie, hogy a bajának az ellátása nehézkes, bonyolult,
esetleg a lakóhelyétől távol történik, és nem utolsósorban
drága. A gyógyszerek szinte megfizethetetlenek. Egyre több az
olyan gyógyszer, ami recept nélkül kapható, aminek a lényege az,
hogy az OEP-től (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) nem
kap hozzájárulást a gyógyszer vásárlója. Az adófizetőktől
viszont minden hónapban vonják az egészségügyi hozzájárulást.
Ez nem arányos és nem tisztességes folyamat. Valamennyi intézkedés
alapvető célja, hogy az állampolgároktól beszedett
társadalombiztosítási hozzájárulás a tb-központnál maradjon.
Az egészségügy ellátási kapacitását a kritikus színt alá
csökkentették. Nem lehet büntetlenül százhatvan kórházból
hatvanat bezárni, közben az ágyszámot is csökkenteni. A
kórházbezárások, az egészségügyi dolgozók elbocsátása, a
gyógyszerár-támogatások megvonása, a közgyógyellátás
megnyirbálása mögött egy olyan kormány áll, amelynek soha nem
volt normális egészség-ügyi koncepciója a gondok valódi
megoldására.
Lehet azt mondani,
hogy a Gyurcsány-kormány intézkedései miatt egyre többen
betegednek meg az országban?
Ez egészen biztos,
hogy így van. Rengeteg betegségnek a kiváltója - és ezt már
nagyon sok kutató bebizonyította - a stressz. A szívbetegségektől
a daganatos megbetegedésekig, ami az immunrendszerünket
gyengítheti, annak egyik oka a stressz. Egy olyan helyzetben, amiben
most Magyarország van, az emberek a nap nagyobb részét
idegeskedéssel, feszültségben töltik. Bár nincs ilyen
statisztikánk, biztos vagyok benne, hogy a létbizonytalanságot
eredményező kormányzati döntések miatt sokan betegedtek meg.
Az egészségügyből
több mint 250 milliárd forintot vontak ki pár év alatt, 16 ezer
kórházi ágyat szüntettek meg, több mint 2000 orvos vándorolt el
az országból, és 6000 egészségügyi dolgozó hagyta el a pályát.
Ezek katasztrofális adatok.
Nagyon rossz erről
beszélni, mert nem lehet pozitív kicsengése a beszélgetésünknek,
csak negatívumok tömegét tudjuk felsorakoztatni. A károk
felmérése, a megoldással egybekötve, egy következő kormány
feladata lesz. A népesség további fogyása, pusztulása várható,
ha ez a tendencia folytatódik. Konkrét információm van például
arról, hogy 2008 augusztusában - egy hónap alatt - az OEP-ben
megmaradt pénzekből tizenkétmilliárd forintot tettek át a
központi költségvetésbe, a lyukak foltozgatására, és ezt a
pénzt nem forgatták vissza az egészségügybe, ahonnan kivették.
Ön már korábban is
kifejtette, hogy az OEP tevékenysége ellentétes az egészségügy
érdekeivel.
Az OEP működése olyan,
mint annak az eladónak a munkája, aki a kért drága műszer
helyett egy olcsó kütyüt ad, ami semmiben nem felel meg a vásárló
igényeinek. Ezzel azt akartam mondani, hogy nem arra fordítják a
tb-hozzájárulásainkat, amire állítólag levonják őket. Az
állampolgárok egészséghez való jogának biztosítását az állam
nem látja el. Az államnak kellene biztosítania minden olyan
közszolgáltatást, ami valamennyi állampolgárt érint. Régi
vesszőparipám az OEP megszüntetése. Ez egy olyan költségvetési
intézmény, aminek semmi haszna nincs. Működik két intézmény
egymás mellett, a minisztérium, amely a törvénykezéssel,
rendeletekkel foglalkozik, és ennek van egy költségvetési oldala,
amit az OEP lát el. Ha az OEP-et kivennénk a rendszerből -
végeznénk egy egyszerűsítést, végre nem a kórházakon,
orvosokon, hanem a hatalmas apparátuson -, és az egészségügyi
intézmények a minisztériumnak adnák le éves költségigényüket,
ki lehet számolni, mennyire reális az a pénzösszeg, amiből az
OEP - éves bevételként 1700 milliárd forintról van szó -
gazdálkodik. Ezzel felelősség lenne az intézmények vezetőinek
vállán is, és persze akkor is spórolni kellene, ám
megszüntetnének egy felesleges terheket az orvosokra rakó
hivatalt, így sok pénz is fel-szabadulhatna. Most rossz az
elosztás, rosszak az intézkedések, majdnem minden rossz. Felülről
jönnek a döntések, amik nyilván nem szakmai, hanem üzleti,
politikai alapon születnek, de ezek köszönő viszonyban sincsenek
a valódi igényekkel.
Bár a népszavazás
eredményének köszönhetően a kórházak többsége köztulajdonban
maradt, a háttérben mégis tovább folytatják az egészségügy
magánosítását.
Valóban, egymás
után jönnek létre magánrendelők, magánlaborok, s láthatjuk a
HospInvest erőszakos térhódítását. Ezek azt sugallják, hogy
valakinek valami miatt mégis megéri az egészségüggyel
foglalkozni, és pénzt fektetni ebbe az ágazatba. Ezt a folyamatot
a parlamenti pártok egyike sem akarja megállítani. Sorozatban
halljuk, hogy a kórházak nehéz helyzetben vannak, csödbiztost
neveznek ki az élükre, eljutottak a működőképesség határáig.
Akkor feltehetjük a kérdést, hogy miért éri meg egy bérlőnek
működtetni ezt a csődtömeget? Mitől tudja jobban csinálni, mint
az állam vagy az önkormányzat? Az igazság az, hogy nagyon is
megéri. Az egészségügyben van egy régi szó, az
alulfinanszírozottság. Ha a kórház bérbe van adva, ez megszűnik,
onnantól kezdve az ott történő beavatkozások valós értéket
kapja meg az OEP-től, ami jóval meghaladja a mostani szintet, és
valódi hasznot tud termelni. Ezt persze az állam is meg tudná
tenni, és nem kéne a profitorientált privát szférát támogatni.
A kórházak
alulfinanszírozottsága komoly probléma, ami mellett nem lehet szó
nélkül elmenni.
Döbbenetes, hogy az
egészségügy alulfinanszírozása azt eredményezte egy felmérés
szerint, hogy az OECD-országok között hazánk az utolsó helyre
került. Hat évvel csökkent hazánkban a születéskor várható
átlagéletkor. Több beteget láthatnának el a kórházak, mint
ahányat az OEP engedélyezett. Úgy érzem, hogy most a hátrányból
előnyt is lehetne kovácsolni, azokat a halogatott problémákat,
amiket nem oldottunk meg az évek, évtizedek során, most kéne
felszámolnunk. Szakmai összefogással ez még elérhető. Persze ez
sem lesz áldozatok nélküli feladat, de azt hiszem, hogy a
racionális megoldásért, az ágazat fejlődéséért, hajlandó
lenne az egészségügyi szakma egy jó program mögé felsorakozni.
Főorvos úr, ön a
következő országgyűlési választásokon a Magyar Igazság és
Élet Pártja színeiben indul a parlamenti mandátumért Budapesten,
a II. kerületben. Miért döntött úgy, hogy beszáll a politikai
küzdelmekbe?
Az elvek, az
ideológia és a retorika miatt, amit a MIÉP mint párt a
megalakulása óta következetesen képvisel. Minden szava, minden
mondata igaz. Az idő sajnos beigazolta azt, amit Csurka István
folyamatosan mondott. A MIÉP nem csúszkált, ahogy a parlament
pártjai tették jobbra, balra, hanem megmaradt keresztény és igaz
magyar pártnak. Mint orvos, sok emberrel van kapcsolatom, ismerem a
problémáikat, tudom, mire vágynak, mit szeretnének elérni. Ebben
remélem, sokat segíthetek nekik. Ugyanakkor az egészségügy
helyzetének megoldásában, egy új koncepció megalkotásában én
és MIÉP-es kollégáim is részt kívánunk venni. A megoldást
radikális úton képzelem el. Első lépésként lámpást kell
gyújtani az embereket elborító sötétségben. Majd ha a nemzet
egységesen öntudatára ébred, s elutasít minden idegen, rossz
szándékú külföldi beavatkozást, s dönt tartozásunk
visszafizetésének felfüggesztéséről, akkor újra felvirrad a
magyar mezőgazdaság, ipar, oktatás és persze az egészségügy
napja. Az előre hozott választás immár gazdasági kényszerré
vált. Egész Európa bizalmatlan a magyar piaccal, a magyar
gazdasággal, a gazdaságpolitikával és a költségvetési
politikával szemben. Ezt a bizonytalanságot, a nagyobb kockázatot
fizettetik meg az állammal és a gazdaság szereplőivel. Hiteles
gazdaságpolitika kell. Azoknak, akik idesodorták az országot, nem
szabadna felelős tisztséget betölteni, hiszen már senki nem hisz
nekik. Az emberek többsége azt mondja, új kormány kell, azaz
tartsanak előre hozott választásokat. Nem csak négyévente kell
figyelembe venni a magyar választópolgárok akaratát. A hatalmon
lévőknek azt is illene meghallani, mikor azt mondja a nép: elég!
Ez más országokban teljesen természetes, lásd Ausztria, Belgium
példáját. Úgy tűnik, Magyarországon, ha a szocialisták
megragadják a hatalmat, akkor történhet az országban bármi,
akkor is csak az uralmi érdekeiket fogják figyelembe venni. Ennek a
következménye, hogy most ilyen nehéz helyzetben vagyunk.
Oláh János József
Megjelent: Magyar Fórum XXI. évfolyam, 8. szám
Forrás: MIÉP.hu Nincs szükség az OEP-re
|